Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-46-nogy legalább megközelítőleg megtaláljak minden előadásnál » cselekmény legmegfelelőbb helyét, az előadás helyét. Ezt megkívánja minden darab eszméje, tartalma, ábrázolási rendszere és a szerző világszemléleti rendszere,a darab műfaja, méretei, formája, költői levegője, színe, egész sajátszerűsége.

Hálás vagyok Bertolt Brechtnek, akitől utolsó moszkvai útja alkalmával azt a baráti tanácsot kaptam, hogy újítsam fel az Arisztokraták 1934-beli előadását, amelyet akkor a Realista Színházban rendeztem. A korabeli sajtó többszőr elismerte annak pozitívumát, hogy a nézők ezen az előadáson részt vettek a lezajló eseményekben.

Az egyik kritikus azt irta: "A néző röptében kapja el a színház elejtett utalásait, hogy azokat szinpompás képekké bontsa szét. Ez a színház. Ez az igazi színház. Ohlopkov uj színházat akar teremteni. Nemcsak a szinpad megbontásán van a hangsúly. A színpadot már régebben is megbontották, s mégsem teremtettek uj színházat. Ohlopkov a tömegjelenetek színházát akarja megteremteni, ahol a dráma társadalmi konfliktusokat ábrázol, ahol a komédia karneváli menet, maszkák és népi tréfák formájában kerül színre a tömegek örömére, ahol a nevetés nem csendes és elfojtott, hanem kihívó és harcos, mint Rabelais korában. Ohlopkov mostani színházát az eljövendő tömegjátékok színháza előfutárának tekinti, ahol a játéktér töménytelen nézővel teli hatalmas aréna, 3 maga a játék a nézők között, esetleg a nézők részvételével folyik. A Realista Színház Arisztokraták előadása ezeket a törekvéseket fejezte kiA"

Erre emlékeztetett Brecht,s azt mondta, meg kell mutatni a mai ifjú nemzedéknek az Arisztokratákat az én rendezésemben, már csak azért is, mert a fiatal nézők ritkán nézhetnek látványos előadást.

Az előadás volt résztvevői közül többen támogatták recht javaslatát, s az Arisztokraták előadása, most már 1957_ben,újból nézőtömeget vonz, újból a nézők között folyik