Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-29-val. Vagy ki nem vágyott még rá, hogy megrendezze Puskin"kig­­tragédiáit"?... Vannak azonban művészek, akik monumentális,"nagyvo­nala" művészetre törekszenek. Igaz, láttam Bruggében Michel­angelónak egy apró, finomművű Madonnáját karján a gyermekkel, de ez inkább csak elragadd kivétel volt a művész "általános szabálya" alól. Michelangelo vésője, Rubens festészete,Repin és Szurikov mélységei, Beethoven és Muszorgszkij zenéje csu­pa akarat, erő, egyetlen gigászi tOmb. Milyen lesz egy-egy fiatal rendezd egyéniaége?Meny­­nyire magától értetődően gondol ma erre már az els6 lépések­nél egy olyan fiatal, aki a művészetnek szenteli életét, pe­dig nem is olyan rég volt, amikor kezdeti álmaim a monumen­tális, nagyméretű hősi színházról teljesen eltértek azoktól a lehetőségektől, amelyeket a meghívásomat megkockáztató színház, a MHAT Negyedik Stúdiója nyújtott. Miről álmodtam, mit kerestem, amikor 193o-ban visz­­szatértem a filmtől a színházhoz? Csak azért beszélek erről, hogy elmondhassam; még ma is ugyanazt keresem. Gyakran sé­táltunk Szergej Eisensteinnel a lovarda nagy épülete mel­lett, s távolból latolgattuk azt a ragyogó lehetőséget - ha ebben az épületben különféle tömeges - hősi darabokat lehet­ne rendezni. Ezekután számomra különösen képtelen feladatnak tűnt, hogy bármit is alkossak a kicsi studió-szinpadon. S akkor elhatároztam, hogy "rendezői vázlatokat"fo­­gok bemutatni a kicsiny színházban. Mint a festő, aki előbb kis vázlatokat készít, s csak azután viszi át rajzát a nagy vászonra. Ilyesformán határoztam el én is, hogy nem előadá­sokat, csak "rendezői vázlatokat" csinálok elkövetkező áhí­tott előadásomhoz. Ehhez azonban mindenekelőtt olyan darabo­kat kellett találnom, amelyek már témájuknál fogva is mély­ségesen érdekelnek, nagy témákat kellett keresnem,olyanokat, amelyek nemcsak "kellemesek", hanem "a sziveken kopogtatnak" s végtelenül zaklatnak, égetnek, nem hagynak pihenni,nyugod­ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom