Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-26-is meg őt a képzelet, ezt a képet azonnal felTáltóttá a heves benyomás az élő Gorkijról. Azóta többször volt szerencsém látni és hallani Gorkijt nyilvánosság előtt és otthonában is. Különösen az a találkozás él bennem elevenen, amikor Borisz Livanowal Jártunk nála, hogy elmondjuk terveinket Moszkvában létrehozandó "gyűjteményes* előadásokról. Ehhez megfelelt volna bármely e célra lefoglalt nagy színpad, s az ilyen előadásokon Moszkva és a többi szovjet város színházainak legjobb színészei vettek volna részt, hiszen ők tudták volna legjobban eljátszani a különféle szerepeket.Gorkij bajszát simogatta, mély hangon köhécselt, s igen helyeselte tervünket. Szavaitól valósággal szárnyakat kaptunk, s olyan álmaink támadtak "a legerősebb színházi keretek köstll is kitörni képes" előadásokról, annyira fellelkesülten távoztunk a nagy Író lakásáról, hogy "lehűtésünkhöz" nagy szükség volt azoknak állhatatosan közömbös hangulatára, akikhez a későbbiekben fordultunk.

Néhányszor akkor is láttam Gorkijt, amikor a volt Realista Színházban Anya c, regényének dramatizált változatát rendeztem.

De legerősebb benyomást az első alkalommal szereztem róla.

Ez az ember akkor váratlanul ott állt előttem a színpadon, s először hallottam látszatra mindennapi, mégis végtelenül emberi, mondhatnám atyai hangját, amely mélyen behatolt néhánysziz főnyi komszomolista hallgatóságának leikébe, akik úgy figyeltek szavára, ahogyan csak apjukért rajongó fiuk tudnak figyelni. Gorkij izgatott volt - beszélt,

■j csak hihetetlsn erőfeszítéssel tudta visszafojtani könyayelt. Nemrég érkezett haza külföldről, 3 hosszas távoliét után találkozott újból a Szovjetország ifjúságával. Az életről, a munkáról, az alkotásról, az emberről beszélt. Egyszerűen, emberien és ugyanakkor szigorúan beszélt, óladén szentimentális árnyalat nélkül. De megindult volt. Beszélt. 3 as íruló könnyek c3-a’<n-m kiosord-ntak s rétéből. Gorkij minden-