Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-23-kat, amelyek segítségével a cselekmény nemcsak a lehető legközelebb került a nézőkhöz, hanem a nézők lehető legtevékenyebb bekapcsolódásával játszódik.

Életem második bemutatóját - Majakovszkij Bufro- Misztériumát zárt jellegű városi szinházban/Irkutszkban/rendeztem, s csak egyes részek színterét helyeztem át a nézőtérre. Nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy az egész cselekményt áthelyezzem a nézőközönség sűrűjébe, hogy ezzel a nézők "sajátjává” tegyem a cselekményt, "bekapcsoljam" a nézőket a cselekménybe, s magát a cselekményt jobban kidomborítsam, világosabbá, szembeötlőbbé tegyem. Mindent meg akartam tenni azért, hogy a nézők alkotóan "átéljék" a darabban szereplő emberek életét, érzéseit, gondolatait és vágyait. Első rendezői tapasztalatom a "tömegjáték" területén minden további szerény, de állandó kutatásom oka és eredete lett. Annak kutatásáé, hogyan lehetne a nézőt maximális alkotói közelségbe hozni a darab cselekményével.

Biok azt mondotta, hogy az ember gyermekkora é3 ifjúsága mutatja meg, milyennek indul az az ember. Művészi kutatásaim kezdete a "tömegjáték" volt. Azóta is kutatom azt a különleges benső melegséget, helyesebben benső tüzet,amelyet a színészek és nézők együttműködése teremt meg az előadás során. Azt a légkört keresem, amely nem jöhet létre a zárt udvari színházban, amelyet csak a terek, az utcák teremthetnek meg. Kezdettől fogva a népi látványosságok hagyományaihoz fordultam. Hadd haladjon az "én színházam" ezen az utón!

Tudtam, hogy először is olyan darabokra van szükség, amelyekben a nép önmagát és önnön életét láthatja. Népi eszmék kellenek. Népi témák, népi alakok, népi nyelv. 3 végül is népi színpadiasság kell, a maga lakonizmusával, egyszerűségével, mesterkéletlenségével. Arra a mély intimitásra van szükség, amely egy többezres tömegben kialakulhat,ha mélyen érinti és bensőleg megrázza valami igen fontos dolog, egy fontos, a sziveket lángragyujtó eszme és egy okos.léleks■