Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)
-24-emelő érzés. Ki ez konkrétan megfogalmazva? Hol van Ilyen? Hl a külső megjelenési formája? Kutattam. Sok színházat és sok előadást láttam, de jaj, a reneszánsz színház keretei között mindezekben volt valami eleve meghatározott,amln nem változtathatott a legjobb színészi játék, a legokosabb és legbensőségesebb darab sem; s ez az volt, hogy egyesek "bemutattak", mások pedig a rivaldán vagy a zenekari korláton túlról "néztek". Uajakovszkij figyelmeztet bennünket a "Buffó-Misztérium" prológusában: "Először: miért áll a színház a feje búbján? Tisztességes embereket ilyesmi felbosszant jócskán. Önök minek járnak előadásra? Jó szórakozásra vágynak, ugye, nem másra? S lesz-e szórakozás egy garmada, Ha a szórakozást csak a színpad nyújtja; a terem gyenge harmada. Vagyis, színvonalas darabban, ha mindenki játszik a szórakozás Is legalább háromszorosnak látszik, ha pedig rossz a mtl és nem tetszik, ördögnek adhatod az egyharmadot." Az OSzSzK I.színházban láttam a "Buffo-Hisztériumot",líeierhold rendezésében. Huszonegy éves voltam akkor, s nem találtam valami nagyon merésznek az előadást! Nem lelkesített úgy ez az előadás, mint ahogyan megráztak ... nem más színházban látott előadások, hanem szimfonikus hangversenyek,amelyeknek elmulasztását bűntettnek tartottam. Talán a Buffo- Uisztériummal homlokegyenest ellenkező előadást kellene megnéznem? Miután megnéztem a MHAT II.-ben a "Tücsök a kemencén"-^ a más hasonló előadásokat a többi színházban,megértettem, mennyire igaza volt Majakovszkijnak, amikor ugyanabban a Prólógusban ezt irta:
