Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)
-9-Fuchs elképzelése szerint az ilyen színpadon Büködé rendezőnek kerülnie kell a távlati perspektíva illúzióját, s a színészeket sajátos féldombormüvekként kell beállítania. Ebben az esetben nyilvánvaló a Fuchs által "panoramikus doboznak" nevezett reneszánsz színpad nihilista tagadása. Fuchs semmilyen meggyőző bizonyitékot nem hozott fel az általa javasolt szinpad-kiképzésnek és az előszínpad kihasználásának védelmére. Mégis, ha figyelmen kivül hagyjuk Fuchs demagóg kirohanásait, s eltekintünk a reneszánsz szinpad iránti nihilizmusától, akkor pozitiv jelentőségű maga az a tény, hogy az előszínpad és a nézőtérre vezető lépcső segítségével meg akarja nagyobbitani ezen a színpadon a játékterületet, mert lényegesen több kompoziciós és tervezési lehetőséget nyújt a rendezőnek és a díszlettervezőnek,lehetővé teszi a cselekmény színhelyének gyors áthelyezését a színpadról az előszinpadra és vissza stb. Meierholdról szóló könyvében Volkov többször megemlíti, hogy Vszevolod Meierhold foglalkozott a szinpadtér s elsősorban a proszcénium problémájával. így például Poltavában uj rendezői terveket próbált ki, s igen örült, hogy a színházban jól épített szinpad volt: a rivaldát könnyen szét lehetett szedni, a zenekar helye a szinpad magasságában be volt fedve, s igy olyan dobogó alakult ki, amelyet a terembe mélyen benyúló előszinpadként lehetett felhasználni. Ibsen Kisértetek c. darabját Meierhold függöny nélkül vitte színre, a diszlet oszlopos termet ábrázolt. A proszcéniumon a rendező zongorát helyezett el, amelynél Meierhold-Osvald az utolsó jelenetet játszotta. A rendező nagy mértékben kihasználta a proszcéniumot Dimov Káinjának poltavai bemutatóján is. Meierhold akkor is a színpadi játék fő területeként használta a proszcéniumot, amikor Biok első darabjának, a Mutatványosnak szinreviteléhez a darab tartalmát legjobban feltáró színpadi eszközöket kerestek. Igen érdekes Meierholdnak az a megvalósíthatatlan kísérlete, hogy Szologub A bölcs mé-