Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)

/PAULA/ beszéljen a fejével; itt meg többszáz

mázsa szén hever az ember ajtaja előtt a járdán, és az ember tudja, hogy éjfél előtt nem végez a behordásával. Egyik vödör a másik után és senki sem segit, a ház tele van nyugdíjasokkal, utána meg olyan vagy, mint a hulla. Aztán egy napon az ember azt kérdi önmagától, mindez valóban

igy van-e, és most már ennek mindig is igy kell lennie? És akkor az ember egy napon azt mondja: kész, vége, elég volt. Holnaptól kezdve egy teremtett lélek sem önti többet a szenet az ajtóm elé. Holnaptól kezdve Saftnak hivnak, vagy Lének, vagy

bármi másnak és kész#

ÉN Mi is mind ezt tanácsoltuk neki.

PAULA De amikor idáig jutottál, igy szólsz magadhoz: most aztán kitáncolod magad egy életre.

ÉN Paula gyerekkora óta bolondja volt a

táhcnak. A jó tündér egy valamit rakott a bölcsőjébe: a tánctudást.

PAULA Az ember felkap valami menő cuccot és lemegy a legközelebbi bárba.

ÉN Paula közelében volt olyan bár, a Lujza

utcában, ahová színészek is jártak, és

nem volt zárórája.

16