Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)

PAULA Ott aztán körülnézel, kiszemelsz magadnak

valakit és táncolsz!

Éti Ez volt Paula szokása. Táncolt, ha jó dolga volt. És táncolt, ha rosszul ment a sorsa. Tánc közben az égadta világon mindenről megfeledkezett. Mindegy, hogy épp akkor melyik tánc volt divatban. Mindet remekül járta. A férfiak voltaképp csak ürügyül szolgáltak.

PAULA És akkor az ember belekapaszkodik a legbelevalóbb srácba - és kész.

ÉN Paula számára ez a fogalom mindig a leghíresebb színészt jelentette, aki épp a bárban tartózkodott. Aztán később, a moziban, ezt mondhatta: ezzel a férfival is voltam. Azt akarta, hogy életre szóló emlék legyen.

PAUL Ilyen állapotben az ember olyan, mint a

tetszhalott. -ÉN Paul is ilyen állapotban volt. Korán este

hazatért és még a szolgálati kocsijában ülve sem kerülte el a figyelmét, hogy valami tavasz-féle úszik a levegőben. Mikor hazaért, az egész lakás tömve: ott voltak az anyósáék és állt a bál. Traccsoltak, lafatyolták a kávét és maguk elé bámultak. És akkor Paulnak látomása támadt. Olyan-17