Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

SCHMECKEBIER: Elfelejtette volna, hogy mindig jelszavakat festett a falakra epray-dohozokkal? "Keféljetek egy jobb világért", olala!

PFITZNER: Hát igen, maradtam a featéenél.

SCHMECKEBIER: Pedig epray-dobozok ma nem is léteznek már.

PFITZNER: Igen, mert kiderült, hogy ártalmasak.

SCHMECKEBIER: És hogy a sztratoszférában rettenetes károkat

okoznak.

PFITZNER: Hallott már a "Művezető hatásköre cinkfehérben"

cimü festményről?

SCHMECKEBIER: Nem.

PFITZNER: És "Az Egészségügyi Minisztérium, III. emelet"

cimüről sem?

SCHMECKEBIER: Arról sem.

PFITZNER: Esetleg az "Egészségügyi Minisztérium, IV. emelet"-ről? Arról sem? Különös. Pedig fogalommá váltam, mint a hivatalokat festő Pfitzner, esetleg bizalmas rövid itésként, a "hivatal-Pf itzne r". Az állami dijat is egy litográfia-sorozatomért kaptam, melynek cime: "Az északi határőrvidék lakáshivatalai". Bizony. Szívesen meséltem volna magának erről többet is.

SCHMECKEBIER: Nagyon izgalmasan hangzik.

PFITZNER: Igazán?

SCHMECKEBIER: Nagyon bánt, hogy nem tudtam róla.

PFITZNER: Ismeri Giottót?

SCHMECKEBIER: Giotto?

PFITZNER: A Trecento nagy .toszkán festője. Képzelje el,

hogy ez az ember egymaga indította el az újkort. Giotto előtt a festmények nem értek sokkal többet, egyfajta tapétánál; utána viszont az ő művészetének igazsága révén, a természetet tükrözték. <5 adta meg a képeknek a mélység dimenzióját. Az emberek, akik addig olyan merev lemezeknek hatottak, mint a céllövöldék figurái, az ő képein már mozogni is tudtak.

63