Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/STIEGLITZ/ Hogy mit akar állandóan ezzel a levéllel? /Olvassa/ Boldogtalanabb már nem lehetsz, iraádottam!... Soha ne érjen szemrehányás... Ne mutatkozz gyengének, légy nyugodt és erős és nagy...! - Vajon mit ért ezen? /Átmegy a szomszéd szobába, majd visszajön az irópulpitushoz./ Tehát igy értette. Nosza, Stieglitz, mutasd meg, hogy méltó vagy hozzá. /ír./ "A tőr, melyet nemes szivébe döfött, ezentúl örök élettársam lesz; életem egyetlen feladata lesz, hogy őt magamba zárjam; s hogy az ő szellemében éljek, lesz rá az ok, amiért tovább élek. Nem szabad, hogy az ő nagyszerű, áldozatos halála..." - ugy-e, Lottchen, én megértlek téged? téged megfejteni és értékelni lesz a hivatásom... - "az ő nagyszerű, áldozatos vértanúhalála nem lehet hiábavaló. Érezlek téged, te örökké közeliévé." - Igen, Lottchen, körülöttem lebegsz, te megdicsőült szellem, érzem én. - "Egykor, amikor a megdicsőült létben, ahol már az én lelkem is szabad, újra köszöntjük egymást, méltónak kell hogy találj magadhoz, hiszen megváló sitôt tara a te áldozatos halálod értelmét." /A megkezdett papírlapot a földre dobja, s beszél/ így. Ez a bevezetés; előre kerül, mintegy összefoglaló gondolatként. Most a részletekre. Mindenekelőtt, antik vagy keresztény szellemben dolgozzalak-e fel? /Újabb ivet vesz elő és ir./ "Hősnő vagy áldozati bárány? Mindkettő!

A klasszikus és a modern magasabb nézőpontból szemlélve összeolvad.” /A papírlapot a földre dobja. Újabb ivre ir./ "Antik: Alkesztisz, Antigoné, Lukrécia, Thrases Petus neje. Hősies római nők. Charlotte Corday." Remek: "Charlotte Corday és Charlotte Stieglitz - mily csodálatos megegyezés!" /Újabb ivre./ "Modern: a tőr, mint a legszentebb’ áhitat keresztje. A legnemesebb mártiromság, a tökéletes odaadás, misztériuma. Jézus, a közveti-31

i