Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/STIEGLITZ/ tő, Lottchen, a közvetítő:; világ és túlvilág,

költő éa művészet között." /Újabb lvet veaz elő/ Namármost. /ír./"Éppúgy alkalmas a lirai, mint a tragikus feldolgozásra." /Újabb ivre./ Nagyon egyszerű, nagyon népies strófákat.

"Halott vagy hát?! - hogy érthetném?

Meghalt szivem és szemem!

Mely csók festi újra pírral Fehér ajkadat nekem?"

/Újabb oapiriv./ Szemem - nekem, szemem - nekem,- hát igen. /Tovább ir./

"Válaszoljon halvány arcod örökre tűnt mosolya,

Elhagyott valóban lelked..."

/Csengetnek. Stieglitz sietve és bosszankodva

megy az ajtóhoz, kinyitja. Mundt jött./

/Viseza a pulpitushoz, ir/

"Oda kincs, Udv, fény, csoda !"

MUNDT:_ Még egyre munkálkodva, igen tisztelt Stieglitz?

És hol van Charlotte?

STIEGLITZ: /bizonytalan mozdulattal/ Lebeg.

MUNDT: Hol?

STIEGLITZ : /hüvelykujjával a szomszéd szobára mutat. Mundt

kimegy arra. Stieglitz a megkezdett ivet a földre dobja. Uj ivet vesz elő; ir./

"Most már szivem kriptája rejt,

Mélyen magába temet,

S ha valaki látni akar,

Robbantsa fel a szivet!"

MUNDT: /visszajön; megrendültén/ Megtaláltam. Az ágyon

nyúlt végig; vértelensége és szépsége angyalhoz teszi hasonlóvá. Halvány keze, melyet a sebre szoritott, megóvta a folttól az őt hótisztán beburkoló fátyUat. Eszméletlenül rogytam le ravatala előtti.

STIEGLITZ: /Uj ivet vesz elő és ir./

32