Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
/MUNDT/ kém ezzel. CHARLOTTE: Sokkai kisebbet, mint gondolja. MUNDT: Csodálatos ebben a hófehér ruhában. Olyan sugárzó, olyan rendkívüli, mintha valami nagy ünnepre öltözött volna. Szabad felcsatolnom a karkötőt? CHARIOTTE: Azt hiszem, mégis túlságosan értékes ajándék. MUNDT: /kezében tartja Charlotte kezét/ Szeretni fogja? CHARLOTTE: Hogy tetszik, azt nyugodtan mondhatom. MUNDT: Szeretnék elég merész lenni ahhoz, hogy ajkaimat az alsókarjára szorítsam. Itt, belül, ahol a legáttetszőbb a boré. CHARLOTTE: /visszahúzza à karját/ Pfuj! ó, pfuj! /fájdalmasan/ Jaj nekem, boldogtalannak! MUNDT: Micsoda sikoly! És az én jelenlétemben, mintha az én viselkedésem lenne az oka! Hát kárhozatra akar Ítélni engem? CHARLOTTE: Nem maga az oka, Theodor. Hogy én boldogtalan vagyok, az a maga számára nem lehet újság. MUNDT: Charlotte Stieglitz - boldogtalan! CHARLOTTE: Boldogtalan vagyok, mert csődbe kerültem. MUNDT: Nem számítottam rá, hogy ilyen hangulatban találom- most, amikor idefelé jövet bizakodó hangulatban lépkedtem végig a Schiffbauerdammon, és a telehold fenséges ragyogása ott tükröződött az e helyütt, meglehetősen széles Spree vizében. Amikor a fagy csak úgy vág, mindig akkor süt a hold a legszebben. CHARLOTTE: Ah, kedves barátom. Amikor a hold a legszebben süt , akkor vág leginkább a fagy. MUNDT: Csődbe került - de hát milyen értelemben? Maga, Charlotte, elmondhatatlanul szép, körülrajongott teremtés, középpontja a valódi, válogatott berlini szellemiség egy száraszerint csekély, de friss és élénk körének. , Sőt, újabban még anyagilag is némiképp fellendülőben a helyzetük. CHARLOTTE: Hogy miben mondtam csődöt, Theodor? Mint művész. MUNDT: Mennyire túloz! Tanulmányait, költeményeit úgy 21
