Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
/VALETOV/ lányoktól kaptam rajongó leveleket, s nem volt időm elolvasni őket. De ez az egész zajos forgatag csak elpazarolt idő volt. Hiszen nem a csillogás, a diadal, a visszhang, a reflektorfény a fontos. Sőt, a garasok és az aranydukátok sem érnek semmit. Egy dolog fontos az ember életében, a Nő és a Férfi találkozása. /mindenki felsóha.jt/ Ez a találkozás most megtörtént. Itt van ez a fogorvos asszony, akit a Erimben ismertem meg, aki megváltoztatta az egész életemet és felnyitotta a szememet, /mindenki megdöbbentőn nóz Zarára/ De mivel szivét a mellette álló férfinak adta, érzelmeimet nem tudta viszonozni. Nekem természetesen csak anynyi maradt, hogy megcsókolhattam a lába nyomát. És én ezért is hálás vagyok neki. S mielőtt holnap éjjel elhagynám a várost, ahol születtem, és ahol ő jelenleg lakik, szeretnék sok boldogságot kivánni neki. Zara Petrovna, a sötét félhomályban, az ablaküveghez szoritva arcomat, gondolatban végigkísérem majd ezeken a csendes esti utcákon, Kérem önöket, üritsük poharunkat Zara Petrovna egészségére, valamint férjére, aki sokkal jobb és nemesebb lélek, mint én. /Mindenki zavarodottan emeli a poharát. Valetov újból kezet csókol Zárának, aki újból homlokon csókolja, és a költő újból férfias keménységgel szőrit kezet Rafaeljevvel. Három kör alakul; a nők, a férfiak, valamint Rafaeljevék Valetowal./ Nők köre: GYINA: Na, mit szólnak ehhez? Buta liba. Visszautasítani egy ilyen szenvedélyt! Kis hülye! JULIA: Nincs bocsánata NYINA: Képtelen volt szárnyalni! GYINA: Mint valami falusi öregasszony! JULIA: Az egész nőt csak Valetov agyalta ki...Költő... 45^
