Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

/PALCEV/ hot, hogy a sora ia!

ZARA: Megyek a poatára. Fel fogom hívni.

GYINA: Hol?

ZARA: Nem tudom. Akárhol'. Mindegy.

RAFAEUEV: Veled megyek.

/Elmennek./

LEVKOJEV: Nos, igen, vitathatatlanul van valami ebben

az aaazonyban.

NOCSUJEV; Higgyék el, barátaim, Valetov nem vak.

NYEPOTOCKU : Remélem.

NOCSUJEV: Valami fanyarság, ugy-e?

PALCEV: Mindenesetre valami rendkívüli valóban van

benne.

GYINA: Na, mit szólnak: a férfiakhoz! Teljesen belebolondultak.

NYINA: Úgy tűnik.

PALCEV: Nem egy hétköznapi nő.

JULIA: Na igen. Tipikus férfi-pszichológia.

LEVKOJEV: Feltétlenül szükség van az általánosításra?

JULIA: Ismerje csak be, titokban maga is lenézi, megveti a hűséget, és jobban kedveli a bűn szagát.

GYINA: /Júliához/ Nem is tudja, milyen igazat mondott.

NOCSUJEV: Gyina, nem ismerek magára. Maga egy Aspásia

volt, most pedig egy Gretchen lett. ïnnen már csak egy ugrás Pénelopéig. »

NYINA: /fagyosan/ S magának persze nincs Ínyére Pénelopé?

NOCSUJEV: Mit kezdjen Pénelopéval egy agglegény?

PALCEV: Teoretikusan nézve a dolgot, a felszabadult

asszonynak is megvan a maga vonzereje. Az ember sohasem tudhatja, mivel lepi meg legközelebb és ez feltétlenül izgatja a férfiakat.

LEVKOJEV: Egyszóval a helyzet borotvaélen táncéi...

PALCEV: Pontosan. Esetleg magas hőfokon ég. Teoretikusan nézve a dolgot. Vegyük például Ivanovékat, az átlagházaspárt. Mikor boldog Ivanov?

Ha a kutya sem figyel a feleségére, vagy ha

23