Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
/PALCEV/ a nő körül általánoa pszichózis keletkezik? LEVKOJEVs Na i-i-gen... Ez itt a kérdés. NYINA: Meg kell, hogy mondjam: a megfejtése nem is olyan nehéz. Éppen a minap tárgyaltunkba bíróságon egy ilyen teoretikus ügyet. PALCEV: Mi volt a bűne? NYINA: A gyakorlat. JULIA: Szégyen-gyalázat! Először maguk legyenek olyanok, mint Rafaeljev! NYINA: De kedvesem! Oly távol állnak ők Rafaeljevtól! GYINA: Rafaeljev egy a milliókkal szemben. JULIA: Biztosíthatlak, barátom, hogy te, hasonló helyzetben, úgy viselkednél, mint egy utolsó zsarnok. PALCEV: Hogy állíthatsz rólam ilyeneket? JULIA: Próbáljuk ki! PALCEV: De Julia! NOCSUJEV: Bölcs ajánlat. PALCEV: De Nocsujev! NOCSUJEV: A teória halott. De örökké él és virágzik az élet fája. LEVKOJEV: Most mit heveskednek? NYINA: Magas hőfokon. Hogy is mondtad, Szemjon Tyimofejevics? Borotvaélen táncolva. LEVKOJEV: Ez csak egy kép volt... NYINA: Ha egy asszony otthagyja a’hivatását, mely addig hozzátartozott az életéhez, csakhogy teljesen a férjének szentelhesse magát, akkor jogosan tart igényt a férj hálájára. NYEPOTOCKIJ: /Gyinának/ Bizonyisten, kár volt ezt az egészet felkavarni. GYINA: Inkább a feleségét gyógyítaná meg! NYEPOTOCKIJ: Mit akar ezzel mondani? GYINA: A felesége rossz állapotban van, és magának nincs megkötve a keze, segíthetne rajta, ha akarna. 24
