Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

/ZARA/ badság? Ez a találkozás?

NOCSUJEVi És hol esett tulajdonképpen ez a találkozás?

ZARAs A sorban. Mögöttem állt a sorban.

RAFAELJEV: Meséld el nekik, hogyan fordultál hátra.

ZARA: Minek meséljem? /sóhajt/ Megfordultam. Pontosan engedelmeskedve egy sugallatnak.

NOCSUJEV: És aztán?

ZARA: És megláttam azt a pillantást. Olyan volt,

mint a szeramelverés. És azóta meg vagyok rontva. Oda a boldogságom.

JULIA: De az is boldogság volt.

ZARA: Vége, eltűnt. Én egy hűséges kutya vagyok.

Nem, nem is kutya... Megbabonázott. Ó, hogy fázom.••

/Rafaeljev megmozdul/

Nem kell. Ez a hideg belülről jön.

NYINA:: Nem akarna Moszkvába utazni?

ZARA: Nem tudom, mit tegyek. Szeretnék. De nem tudom itthagyni Arkagyijt egyedül. Szüksége van rám.

RAFAELJEV: Rád most neki is szüksége van.

ZARA: Igen, szükség van rám. Itt is, ott is. Rám

mindkettőnek szüksége van.

NOCSUJEV: /halkan/ Magára csak áhítattal lehet felnézni.

ZARA: /az asszonyok felé biccent/ Nem, nekik van

igazuk. Teljesen megváltoztam. Kihunyt belőlem a fény.

NOCSUJEV: Ez egyáltalán nem igaz. Maga elbűvölő és nagyon bájos.

ZARA: /keserű mosollyal/ Teljesen más lettem. Nem

az vagyok már, aki voltam.

NOCSUJEV: Eddig csak feleség volt, most asszony lett.

LEVKOJEV: Nocsujevnek igaza van. Most uj minőségben jelent meg előttünk.

PALCEV: Micsoda megrendítő átszellemültség! Ahogy a

költő mondja: a talaj is lélegzik! Sőt, le-22