Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
STEFAN - Mondjad csak, még annyit mondj, gyorsan, hogy... Szóval, teszerinted is... Tudod már... Te is elítéled, hogy az anyám együtt él Herberttel? Hiszen nem ő az egyetlen! És ő nem büjkál, hanem vállalja! ALBERT — Mit mondjak? Nem egy majális, hogy így alakult. Egy dolog az üzem: azt fel kell építeni. Megint más dolog az emberek, akik építik. És a körülmények, Stefan, az megint más dolog. Az már politika. És a politikában nem sok hely jut az erkölcsnek. És hogy mi a jó, mi a rossz, az csak akkor derül ki, amikor már az egésznek vége. Figyeld csak, hogy haladnak azzal az építkezéssel! Úgy dolgoznak, mint a megszállottak. Azt érdemes megnézni! STEFAN - De az anyám! Ővele mi lesz? ALBERT — Ha az egyik dolognak vége, a másik se tarthatja soká magát. STEFAN — Az ember csak akkor tud így okoskodni, ha ő maga nincs benne. De én nem ezt kérdeztem. A te szemedben az én anyám is csak egy olyan...? Egy szinten áll azokkal, akik kijárnak az állomásra,és fölszedetik magukat? Felelj igennel vagy nemmel! ALBERT - Pszt! Hallgasd csak! Azt hiszem, Connie jelentkezik. Minden este így fél tíz körül felébred. Ha a feleségem idehaza van, ilyenkor mindig benéz hozzá. — Egyet jegyezz meg: akármennyire iparkodik is a férfiember, anya akkor se lehet belőle. STEFAN - (indul) Viszlát. ALBERT - Maradj szépen csöndben, Connie! 4. kép (Brockéknál.) (TINA felöltözve az ágyán. Az ANYJA az ajtónál.) BROCKNÉ — Aludnod kell, kislányom! Reggel iskola! TINA — Tudok róla. BROCKNÉ — És cipővel az ágyon! (Odamegy,és megkísérli lehúzni Tina cipőjét.) Meglátod, holnap minden sokkal derűsebbnek tűnik majd. Apád meg én jól meggondoltunk mindent. És nehogy azt képzeld, hogy apádnak ez olyan könnyen ment! TINA — Ne beszéljünk erről! Hagyj békén! 20
