Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
(NÉRÓ)Ezért hát ő lesz Prométheusz. (Ámorhoz) Kezdjétek. Feszítsétek keresztre. Hogy amikor a római csőcselók betódul a cirkuszba, hadd lássa Prométheuszt magasnak és nagynak. (Az öregemberhez) Miért mosolyogsz folyton, Diogenész? (Az öreg nem válaszol) ÁMOR Nem tud odamenni a kereszthez, császár. El van törve keze, lába. NÉRÓ Az istenek talán járni szoktak? Vigyétek oda! Vigyétek a kereszthez Prométheuszt! Előkészítettünk számára egy fejedelmi lovat!... Hé te ló! (A Szenátor-ló nyerit) Cicero elszállítja Prométheuszt a kereszthez!... Pompás mondat, mi? (Ámorhoz) Kislány, segíts neki felkapaszkodni a paripára. Ámor és néhány belépő katona kicibálja a hordóból az öregembert, és megpróbálják fellökni a Szenátor-ló hátára. ) SZENÁTOR-LÓ (rémülten) Jaj istenek! NÉRÓ(tombol) Megszólaltál magadtól, parancs nélkül? (lesújt a korbáccsal) SZENÁTOR-LÓ (rémülten) Nézd a kezét, császár... Meg a lábát. (sikoltva) Rajta a szögek nyoma! (reszket féléimé ben) NÉRÓ (odamegy a hordóhoz, belenéz. Csodálkozva) Téged... már keresztre feszitettek, öreg? ÖREGEMBER (mosolyogva) Te mondtad. NÉRÓ Mikor? ÖREGEMBERNagyon régen, (tovább mosolyog) Amikor Prométheusz voltam... Aztán újból megfeszítettek... amikor 72
