Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ)nus halála tehát része a fizetségednek, Seneca: megjutalmazlak azzal a boldogító érzéssel, hogy megérted legnagyobb ellenséged halálát* Nos, hor­dóbéli biró, most rajtad a sor: Néró és Seneca, a két szinész eljátszotta szerepét* Kíváncsian vár­ják az Ítéletet: jól játszották-e az élet komédiá­ját? Csend* A hordóban ülő öregember értelmetlenül motyog* Mit motyogsz, Diogenész testvér? (megsuhintja a korbácsot) ÖREGEMBERImádkozom*.. Arra kérem őt, hogy segitsen meg­őriznem lelkemben a szeretetet... NÉRÓ Kit akarsz szeretni, öreg? ÖREGEMBERMindenkit... Mi mind együtt... együtt vagyunk az emberi nem... Mi tartjuk a főboltozatot... Ő én vagyok. Én ő. Én vagyok te... és te én vagyok... És ha most meggyülöllek téged, magamat gyűlölöm meg. És ha őt gyűlölöm, ugyancsak magamat gyűlö­löm. És ha megölsz, magadat ölöd meg. NÉRÓ Szóval mindannyiunkat szeretni akarsz?... De mi­ért akarod szeretni például őt? (Senecára mutat) ÖREGEMBERA savaiért, testvér. Ez az ember sokat elmélke­dett... és sok igaz szót mondott. NÉRÓ Ő beszélt, mások pedig hallgatták és gyilkoltak. (Az öregember nem válaszol) No és ezt a... test­véredet (a Szenátor-lóra mutat) miért akarod sze­retni? ÖREGEMBERA megaláztatásáért... a szenvedéséért. 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom