Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
SZENÁTOR-LÓ "Testőrök!... A császárotok áll előttetek"*.. NÉRÓ Elég! Minden beszéd egyforma, mindegyik a levegő rezegtetése! Térj a lényegre: mit kiabáltak, amikor befejeztem a beszédemet... illetve az ő beszédét? (csattan a korbács) SZENÁTOR-LÓ "Claudius császár meghalt. Éljen Néró császár!" Üvöltés hússzor! "Mindig ilyen császárra vágytunk, mint te vagy" - hússzor. "Te vagy a mi császárunk, apánk, és testvérünk. Te vagy a legnagyobb szenátor és a legjobb császár!" - negyvenszer, (nyerit) a mélyből. NÉRÓ(az üvöltözést figyelve) Igen, igen... Ezzel az üdvrivalgással vittek a pretoriánus testőrcsapatok táborába. Emlékszem: fehér félelem... lovak nyeritése... Aztán a vállukon vittek a szenátusba. És a szenátusból minden lehetséges méltósággal felruházva léptem ki. Csak "A haza atyja" cimet utasítottam el. Hadd lássa a szenátus, milyen szerény az uj császár. Ezt tanácsolta Seneca, a tanitómesterem... a ravasz Seneca... Folytasd! SENECA(ismét nyugodt hangon olvas) "Azt kérdezed, Lucilius, igaz-e a szóbeszéd, miszerint én Írtam Néró beszédét. Néró nagyon tehetséges ifjú, ismeri a hellén filozófia minden tanítását, kitűnő a memóriája, nem szorul rá, hogy én fogalmazzam meg a mondandóját..." (Néró nevet) Azt akartam, hogy Róma szeresse az uj császárt. NÉRÓ * Es nem akartad, hogy Róma ne szeressen téged... Folytasd! SENECA"Remélem, hogy a császár erényes ifjúvá serdül, 41
