Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(SENECA) és végre örökre a múlté lesz Tiberius, Caligula, Claudius vérgőzöa korszaka. És bár meglehet, hogy a fiatal császár kétes viselkedéséről szóló mendemondák nem egészen alaptalanok, remélhetjük, hogy ha felnő, mindez a múlté lesz. Mindazonáltal sajnálattal kell megállapítanom, hogy az ifjú császár könnyen átengedi magát mások rossz hatásának. Kiváltképpen aggaszt mindannyiunkat egy bizonyos Sophronius Tigellinus feltűnése a palotában...

NÉRÓ (félhangosan) Tessék, megjött Tigellinus, (elhallgat)

SENECA "Ez a Sophronius Tigellinus nemrég tért vissza száműzetésből... Még Claudius császár idejében száműzték, mert elcsábította az ifjú Agrippinát, Néró anyját. Általános elkeseredésre ezt a becstelenségéről hírhedt Sophronius Tigellinust a császár kinevezte a titkosrendőrség parancsnokának.

És azóta a császár szüntelenül Tigellinust emlegeti. A császár minden méltatlan tettét, amelyekről Írsz, Luciliusom, ennek a névnek az említése kiséri. Elárulok egy érdekes apróságot: Tigellinus sohasem jelenik meg a nyilvánosság előtt. Még senki sem látta. Fogolyként él palotájában, mert a zsarnokok örök rögeszméjében szenved: folyton attól retteg, hogy merénylők törnek átkozott életére.”

NÉRÓ Ez a leveled Lateranus konzultól került elő. Pedig a konzul akkor Rómában élt. ü is tudott anynyit Tigellinusról, mint te. Miért Írsz neki olyasmit, amit ő is jól tud? (Seneca hallgat)

Ezek nem közönséges levelek, Seneca. Igaz? Az utókornak Írtad őket!... Ezt a mentséged, hiú tanítóm! (súgva) Úgy ismerlek... ahogy senki... Folytasd!

42