Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

NÉRÓ Ml ütött ezekbe, mind meresztek? Borzasztó ez,

Seneca! Ez a bölcs Is megszökött előlünk.

.ÁMOR Lateranus az egész vagyonát rád hagyta, hatalmas

császár.

NÉRÓ (Ámorhoz) Menj és ügyelj, hogy épségben ideérjen

Lucanus, az utolsó bölcs. Most még inkább vágyunk utána. És szórjál zabot a Jászolba a ló elé, amiért ilyen pontoséin megjósolja a haláleseteket, (átöleli Senecát) Ó tanítóm, osztozom gyászodban... És nem értem ezt az egészet! Hol marad Tigellinus? Azonnal küldjétek ide Tigellinust! Róma legderekabb polgárai sorra ölik magukat... Légy erős, Seneca. Mindjárt itt lesz Tigellinus... De mit is beszélek, hiszen Tigellinust te kutyába sem veszed. Te csak bölcs beszélgetőtársak után sóvárogsz. Tigellinusszal pedig ugyan miről lehetne beszélgetni? Egy rendőrparancsnok beszélgetés helyett karóba húz... Ó Seneca, örökre eltávozott körünkből két legbölcsebb polgártársunk... De te nyugodt vagy, tudom, hiszen te sohasem féltél a haláltól, igaz?

SENECA Igaz, császár.

NÉRÓ Igen, igen. Hányszor beszéltél nekem az élet múlandóságáról... Ó régi boldog gyermekévek! Néha úgy hiányolom a tanításodat. Meghalni rettenetes! Olyan gyönyörűek a világ szineü... És annyi kedves dolog van az életben.

Tenus nevet.

SENECA Igen, a világ szinei gyönyörűek, de egyik sem a

miénk. És bármily sok kedves dolog van az életben

18