Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Nem kell hallanom, amint Szvetlána Alekszandrovna a drágalátos feleséged, az a szemtelen liba, felveszi a kagylót, hiszen mint egy cerberus, úgy őrködik a telefon mellett. "Már megint? Mikor lesz ennek vége? Miféle szokás éjnek évadján telefonálni idegen lakásba?"

És te, ahelyett, hogy rászólnál arra a kurvára, csak hallgatsz, félsz tőle. Nahát ennek most vége. Ezentúl nem fogok rémüldözni . • • nem fogok annyira rettegni, ha Gyimka éjfélkor még nincs itthon. . . El sem akarom hinni, hogy ezt megértem. . .

(kilép a fénykörből, de azt még látjuk, hogy a mosoly eltűnik

az arcáról. Halkan jár-kel a szobában, gépies mozdulattal felemel valamit a padlóról, a szék karfájára teszi, megigazítja az asztalteritőt. Cseng a telefon. Eelveszi a kagylót)

Halló! Nem hallok semmit. Halló! (leteszi a kagylót)

FÉRFI

NŐ

FÉRFI

Rossz a telefonod?

Nem. Biztosan Gyimka valamelyik cimborája volt. Hallottam a szuszogását, de nem szólt semmit. Torkig vagyok már ezekkel az alakokkal.

Haza kell telefonálnom. A gyerek biztosan várja, hogy gratuláljak neki.

(tárcsáz, Vár. Lecsapja a kagylót)

FÉRFIA fenébe! Nem veszik fel. Amikor kijöttünk,

az előcsarnokban vártam Szvetkát, de valahogy szem elől tévesztettük egymást. Rég otthon kellene lennie.

20