Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

NŐ Miért idegeskedsz? Most már semmi okod az idegeskedésre.

FÉRFI (ingerülten) Ide hallgass, te! Ne próbáld

Szvetkát mocskolni! Légy szives, ne keverd őt bele a piszkos női pletykáitokba !

NŐ Miért, mit mondtam? Nem mondtam semmit.

FÉRFI Mi köze Szvetkának az egészhez? Hogy jön ő

ide? Mit célozgatsz?

(a NŐ hallgat)

Rágyújtanék. Lehet itt, vagy menjek ki a konyhába?

NŐ Gyújts rá. Mindig itt cigarettáztál, miért kén

dezed?

(a FÉRFI belép a fénykörbe)

FÉRFI Voltál, amilyen voltál, de akármilyen balul

ütött ki a házasságunk, hibásnak érzem magam előtted. Csak nem úgy vagyok hibás, ahogy te * gondolod. Akkor követtem el a legnagyobb bűnt,

amikor megismerkedtünk, és beadtam a derekamat pedig tudtam, az első pillanattól fogva éreztem, hogy csapdába esem, kellemesnek látszó, de veszélyes csapdába, amelyből nincs menekvés. És mire észbekaptam, addigra rám tapadtál, hozzám nőttél. Egyek lettünk, egy a testünk-lelkünk, egy a sorsunk. Azt hiszed, könynyü volt tőled elszakadnom? Mintha eleven húst fejtettek volna le rólam. És ezt a fájdalmat még megsokszorozta a keserű szánalom. De nem tehettem mást, ami történt, tőlem függetlenül történt, ez volt megirva. • . Azelőtt is jártam abban a házban, de soha nem gondoltam rá, hogy egyszer még. . .

21