Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI FÉRFI Hogy mikre emlékszel!. . . Éa arra emlékszele, mit irtunk? Nem. Hogyan emlékeznék? Erőitead meg a memóriádat. Miért olyan fontos ez? Próbáld csak meg. A szemeden látom, hogy emlékszel. Csakugyan rémlik valami. Gyimka beteg volt. És Rubcov barátod szerzett negi gamma-globulint. (lustán) Miért volna a barátom? Néha összejövünk. Előfordul, hogy együtt iszunk. Tudod, hány ilyen ismerősöm van? Mégiscsak telefonálok Tanykának. Most mindjárt. (Az órájára pillant) De nem, késő van. Majd holnap. Ha nem tévedek, megegyeztünk, hogy nem telefonálsz. Ez az én dolgom, ne avatkozz bele. Ismerlek, nem tudnád megállni, hogy ne mondj valamit, amitől Tanyka kiborul. Még magam sem tudom, milyen hangon fogok beszélni vele. Nagyon kérlek, hagyd ezt az ostobaságot. Ne légy kicsinyes. Ne telefonálj neki. Kérlek. 15
