Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

NŐ (bosszúsan) Folyton ugyanazt hajtogatod.

Rendben van. Nem telefonálok.

(A fény lassan kialszik a szobában. Csak valahonnan kívülről vetődik egy fénynyaláb a szobába. Amikor valamelyik szereplő ebbe a meleg fénykörbe lép, mintha kiszakadna a környezetéből. Ebben a mintegy elkülönített térben a FÉRFI egyedül marad önmagával. Az egész környezet annyira marad homályban, hogy ne vonja el a figyelmet a legfontosabbról, ami ezen a fénykörön belül történik. Egyébként ez csak az

egyik lehetséges megoldás. Az egyedüllét érzékeltetése ugyanígy történhet zenével, egyetlen zenei frázissal, színészi játékkal stb.

A FÉRFI belép a fénykörbe.)

FÉRFI Undok természeted van, annyi szent! A másik

bajban van, téged meg majd szétvet a káröröm, nincs benned semmi szánalom, semmi együttérzés. Hány év eltelt, de nem tudsz megbocsájtani. Aztán felhivod telefonon, félórát csevegtek, és ismét a legjobb barátnők lesztek. Cifra helyzet! A nyakamat teszem rá: Tatyjána is tudja, hogy akkor Borka meg én. • . Ha két ilyen makacs nő összefog. • • Ezek képesek mindent kiforgatni, eltúlozni. . . A bolhából is elefántot csinálnak. Úgy megkevernek mindent, hogy utána senki ki nem hámozza az igazságot. Abban biztam, hogy rég elfelejtetted.

Hohó, még mint nem! Nem akármilyen a te memóriád, női memória, bulldog-memória: amit egyszer megragadott, azt el nem ereszti. Nem árt a dolgokat megjegyezni, csomót kötni, hogy semmi ne menjen feledésbe, hátha egyszer még

hasznát vesszük. Mindenre emlékszel: "Valami levelet fogalmaztatok és vitatkoztatok".

És ha mégis telefonálsz Tatyjánának? Mert neked akkor sem lehet hinni, ha tizszer megesküszöl.

16