Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ Nem tudom. • . Olyan szép otthont teremtett. Éa Borka elégedettnek látazott. Csak látszott. Gondolod? Képzeld csak el, hát örülhet valaki, ha az adósok börtönébe ültetik? Tatyjána úgy beleélte magát a mártír szerepébe, hogy más szerepben már nem is érezte volna jól magát. Mindent a haza oltárára! És naponta legalább háromszor fölemlegette, mekkora áldozatokat hoz, nehogy Borka elfelejtse. Túlfeszítette a húrt. Lehet, hogy igazad van, erre nem is gondoltam. Nem figyelted meg? A mártírokat nem szokták feleségül venni. Tudom, hogy ez igazságtalanság, sőt kegyetlenség, de van egy határ, amin túl az ember nem bírja. Belesavanyodik az unalomba, Érted? Te is ezért mentél el, mert. . . úntál? (nevet) Ezt nem hagyhattad ki. . • Nem, drágám, magad is nagyon jól tudod, hogy te nem vagy mártír. Téged más fából faragtak, egészen másból. Megmondjam, milyenből? Nem kell. Csak úgy kérdeztem. Tudod, mi a gyanúm? Lehet, hogy Tanykának igy jobb is bizonyos értelemben. Hiszen sejthette, hogy az utóbbi években Borka csak szánalomból maradt vele. És most jobb neki? Ne beszélj szamárságot! 12
