Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
vue KO MI LUN VUC KO MI LUN VUC KO MILUN VUO KO MI LUN VUC KO MI LUN VUCKO MI LUN o VUCKO MILUN A Sárosba. Micsoda? Hogy miért is nem tudok most fölkelni, hogy összeverjelek. Hát nem elég, hogy tönkretetted ezt a szép mezőt? Szakadna le a kezetek, amiért kivájtátok azt a kenyéradó földet, mint a hollók. Te meghaltál, nekünk meg nem kellett a kenyér Verd ki a fejedből a Sárost, gyere te csak szépen a temetőbe! Hogy aztán nevessenek a népek; Milun meg Vucko újra együtt! Az apád vagyok. Nem vettem észre. Sose hittem volna, hogy anya ilyet hozzon a világra. Még a hitünk se egy. Mióta? Öröktől fogva. Én ember vagyok, te meg nem vagy. Én amikor mondok valamit, az olyan, mintha megesküdnék, te meg kilencszer is hamisan esküdtél más kárára. Na és ! Ha egyszer azt mondtuk, hogy só, akkor legyen só, mégha senki nem is nyal bele, hogy kipróbálja. Miféle ember vagy te, amikor a nagy jóságod mellett tönkrementéi? Mi hasznod volt belőle? 86