Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)

vue KO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN VUCKO MILUN A te adósságaidat törlesztettem. Egész éle­temben gyűlöltek az emberek miattad, s ezért pereltek. Az apád érdemelte ki, Vucko, most hát te viseld a következményeit. Az adósság nem vár örökké. Hát, ez Így is van rendjén, A fiam vagy. Nem voltam igaz ember, de a többiek se voltak i­­gazabbak. Én ezt nem mondanám. De van, aki tudja. Csak takargatja. Miért nem takargattad te is? Pedig olyan jól tudtál hazudni! Az egész világot átejtetted, büntetlenül. De azt tudja a világ, kik va­gyunk. Mindent, amit vétettem, miattad vétet­tem, te vittél rá a rosszra. Nocsak, nocsak! Amikor te vertél, nem érezted, amikor ón ver­telek téged, én se éreztem. Ej, Milun, Milun! Most jut eszedbe egyezkedni? Késő van már! Talán ha előbb jössz. Meg fog süppedni a föld. A föld igen. /Milun föláll és elmegy, Vucko egy ideig még ücsörög, aztán 5 is elmegy./ 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom