Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
NOVAK SIMÁM ZDRAVKO NOVAK ZDRAVKO KRUM ZDRAVKO NOVAK SIMANA /SIMM/ NOVAK SIMANA NOVAK SIMÁM Jókor Jut eszedbe« Mindenre kérlek, ereszd el« /Bejön Zdravko. és Novak meg Kruna közé áll«/ Elég volt, Novak! Tudod-e, hogy mit müveit? Tudom« /Kruna Zdravko nyakába veti magát«/ Ölj meg, de ne hagyd, hogy mások verjenek. Soha többé ne merj hozzányúlni! /Kruna és Zdravko kimennek«/ Szereti ezt a nőt. Olyan, mintha a nap melege sütne belőle* Nem volt azelőtt ilyen« Fene enné a gyerekekét! Mit kínlódik az ember velük, aztán később meg rá se néznek az emberre« Minek neki gyerek? Nem való ő anyának« Ezt most mondtad, és soha többet, itt és többé sehol« A lelkeden száradjon. Mennyi harisnyát megkötött a mi kölykeinknek. Második anyjuk volt mellettem. Nocsak! A gyerekek kicsik voltak, te meg, isten tudja, hol Jársz, elő se kerülsz napokig, ő meg csicsijgatja őket... Megtehette volna, hogy csak lógatja a lábát. Más ezt tette volna a helyéhozzád« 55
