Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
NOVAK SIMÁM NOVAK /SIMÁM/ NOVAK VUC KO NOVAK VUCKO NOVAK VUCKO NOVAK SIMÁM VUCKO NOVAK ben. Ezt nem tudom neki elfelejteni még holtomban sem. Nocsak! Hát nem látod, hogy majd beledöglik, annyira szeretne szülni? Akkor most öljük meg magunkat valamennyien, hogy rajtunk ne száradjon a gyalázat? He egyszer nem tud, hát nem tud. /Visszatér Vucko./ /Vuckóhoz/ Mire vársz még, miért nem halsz már meg? Senki se hal meg előbb, mint ahogy rendeltetett. Vagy oszd el köztünk a vagyont. Félek, úgy halok meg, hogy meg se tudom, ml az enyém. Ha eddig vártál, várj még egy kicsit! Várj még, várj, soha nem lesz már vége ennek a várakozásnak. Nem bújhatok élve a föld alá. Az már igaz. Már megint kezditek? Neked is Novak, mi bajod ma egész nap? Csak bajt keversz. Eriggy a dolgodra. Hiszen, ha csak ma lenne igy. /Be.jön Krsman./ Kár, hogy nem előbb Jöttél, láthattad volna, 56
