Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/SIMANA/ vue KO SIMÁM VUCKO SIMÁM VUCKO SIMÁM VUCKO NOVAK SIMÁM VUCKO NOVAK KRUM nem látta, hogy nem kiáltott a sátánra* Méghogy Krsman! Eh! Hagyni kell, hadd lássa mindenki, mi mindent kell énnekem elviselnem. Mégis odafutok. /Simana kimegy./ Ó, Nikita, milyen szerencsés vagy te! Miért nem tudok én is úgy meghalni, mint te, egy pillanat alatt, hanem döglődöm itt évekig, mint egy kutya. Hatalmas Isten, te mindenható, segits hát! /Visszajön Simana./ Itt vannak, jönnek már. Kruna Novak előtt lépked. Ha nem akad más, tanitsa meg 6 móresre. Jaaj, összetöri a csontjait, akkor aztán semmire se lesz jó. Mi lelte a boldogtalant? /Bejön Kruna. nyomában Novak. Valamennyien összenéznek./ Mit csináljunk most, Kruna? /Mind hallgatnak./ Hogy is gondoltad ezt, hogy is gondoltad? Ha egyáltalán gondolkodik, talán megteszi ezt? Tudod-e miről beszéltünk ma reggel? Tudom. 52
