Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
NOVAK ZD RAV KO NOVAK VUC KO SIMANA NOVAK ZDRAVKO Az anyánknak nem, de a földünkön én vagyok az egyetlen férfi, A szántón, a réten, a kaszálón. Hol vagytok ti? Sehol. Mikor jártál utoljára a réten, vagy a mezón, mikor kaszáltál, forgattál, gyüjtöttél, rakodtál, mikor szántottál, vetettél, szedtél, hoztál, vittél, adtál, vettél, mikor? He? És Krsman is« Ő is csak akkor osinál valamit, ha szólok. Tudod-e hol van a két boglyára való széna Beleiből?•• «• Ott, Beleiben« Ha én lekaszálom, le lesz kaszálva. Ha nem kaszálom le, ott marad. Az én részem, az ez én részem, és hogy megmüvelem-e vagy parlagon hagyom, az az én dolgom, neked az ne fájjon. Miféle részed van teneked? Hát nem az előbb mondtuk, hogy még nem osztozkodtunk meg? Ossza el köztünk az öreg. Én benne vagyok, mást se akarok. Akár most/ azonnal« Már mindenki rég megosztozkodott, csak mi nem« Ha az egész világ megosztozik is, nektek együtt kell maradnotok. Egy asztalnál, egy tálnál, ha egymás szemét kaparjátok is ki« /Novakhoz/ Az egész napot végigveszekszed. Hogy nem fájdul bele a szád? Ma Így tetszik, holnap meg másképp lesz« És mi van Ognjennal meg Mijattal? Ha holnap 32
