Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/ZDRAVKO/ NOVAK VUG KO NOVAK ZDRAVKO NOVAK ZDRAVKO NOVAK ZDRAVKO NOVAK ZDRAVKO NOVAK ZDRAVKO NOVAK vue KO ZDRAVKO VUG KO betoppannak, ők ia kérik a részüket. Méghogy kicsodák? Hahahal,.* Nyolc éve már, hogy haza se néznek, az Isten bocsássa meg nekik. Az urak elfelejtették az utat hazáig. Aligha! Akkor jobb lesz, ha sürgősen elfelejtik. A Dűlő valamennyiünké. Na ne mondd! Aztán hol vagytok, amikor dolgozom, amikor az adót fizetem, az anyátok csupaszseggü fajtáját!? Ha dolgoztál, neked volt hasznod belőle. Tudod-e, Zdravko, hol vagy most? A földön. Az én púpomon. És az, amit a bányában keresek? Az hol van? Ugyanott, ahol az is, amit én keresek. Abból, öcsém, kettőt se tudnánk szarni. Inkább hallgass, amig jókedvem van és el nem adom az egészet. Nocsak! Nocsak! Csak el ne felejts hagyni egy követ a fejed alá. Ha nem lenne Krsman, már rég eltapostalak volna. Marad elég a Dűlő nélkül is. Csak csendesebben egy kicsikét! 33
