Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
KRUNA NOVAK KRUNA NOVAK NOVAK SIMANA NOVAK 9 KRUNA NOVAK S DIANA Úgy összeverlek, hogy itt helyben bepiBálsz. Ami a tiétek, az a tiétek, hát viseljétek ti. Az én bajomat se viseli más» Neked van gyereked. De sok minden van, ami nekem sinos» Látom én, az ördögnek adtad a lelked. Messze van a templom. Ha messze a templom, nincs messze az imádság» Úgyis minden nap elmész a Nyárfásba, hát állj meg az Imádságfa alatt, és könyörögj Istenhez. Térdelj le a földre, vessél keresztet és tegyél le valamit.». egy almát, az almafa termékeny. Egy fiatalasszony kettőt rakott le és ikreket szilit. És mondd el háromszor az imát ... Hátha megsegít az Isten. /Simana behozza a kendert és egy kendőben a gyapjút./ No Kruna, eridj• Ezt estig megfonod, másképp ne is gyere haza. És azt akarom, hogy napkelte előtt már a Nyárfásban légy, de napnyugta előtt itthon. Mindenki akar valamit. Amíg egy kenyeret eszünk, Így kell lennie. /Kruna el./ Gyere, hadd váltsak neked harisnyát, hoztam tisztát. 24
