Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)

NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK Hej, micsoda szép asszony, a ménkű csapna belé. Oh, Zdravko, nem könnyű neked, /Simana zoknit vált Novak lábán»/ Már hogy lenne könnyű. Majd megveszett, amig járt utána, most meg nem tudja megtartani. De azért Krunának a legnehezebb. Nem kellett volna megütnöd. Mintha te jobb lennél. Én nem arra születtem, hogy jobb legyek. Bár erősebb lennék, de megvernélek néha! Hahahaha, de minek? Csak úgy. Mert megöregedtél, és még mindig ne nem jött meg az eszed. Tegnap idejön Mladena, és sir. Csak úgy potyog a könnye. Mi van ve­led, miért sirsz, kérdem, mire ő kitálalt mindent. A te Novakod igy, a te Novakod úgy, meg ez, meg az. Miért nem hagyod békén azt az asszonyt? Már hogy hagynám. Márpedig hagynod kell! Lesheted, Ha nem hagyod békén, aszongya, még egyszer rosszat tesz veled. Micsoda? Majd elkapom és szájon törlőm! Méghogy velem akar ujjat húzni. De úgy lát­szik, én se vagyok már a régi. Tiz évvel ez­előtt az emberek letértek az útról, ha talál-25

Next

/
Oldalképek
Tartalom