Mrozek, Sławomir: Egy nyári nap. Dráma három felvonásban - Drámák baráti országokból 7. (Budapest, 1984)

/BALS IK/gyök mindennel, A nőkkel is. Sőt, főleg a nőkkel. Nézzen rám: púpos vagyok? Vagy bandzsa? Ugye, hogy nem? Persze nem vagyok olyan Jóképű, mint

maga, de azért egész elfogadhatóan nézek ki.

Na és? Semmi! Még azt sem állíthatom, hogy rám se néznek a nők. Az már furcsa lenne, abban, hogy

úgy mondjam, lenne valami különleges. Persze, hogy egyikük-máslkuk néha vet rám egy pillantást, de csak úgy futólag. Keresztülnéznek rajtam. Hogy

ott mögöttem, a háttérben nem Jön-e valaki más. Sőt, még azt sem állíthatom, hogy - ahogy mondani szokás - még eggyel sem Jártam. Persze, hogy

előfordult, de valahogy mindig mellékszereplővé váltam. Mindig mintha én mentem volna a nő mellett, soha nem fordítva. Különben én még azt se

kívánom, hogy fordítva legyen, csakhogy együtt menjünk, egymás mellett... Na meg ezek sem tartottak ám sokáig. Mindig otthagytak, csak úgy,

hogy úgy mondjam, feltűnés nélkül, magától értetődően, Egyáltalán, mintha mi sem történt volna. Egyik pillanatban voltak, a másikban már nem, tulajdonképpen meg se indokolták. De nem ám úgy, hogy szó nélkül! Ha mindig szó nélkül hagynak ott, az már lett volna valami, érti? Valami, amibe bele lehet kapaszkodni, valami megfogható, valami egyértelmű boldogtalanság, nyomorúság... De nem,

9