Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)

ELVIRA - Honnan tudhatom, kivel állok szemben?

(Masetto és Zerlina, Leppo)

LEPPO - Hé, kolléga.

ZERLINA - Mit akarsz.

LEPPO - Egy kis dolgom van.

ZERLINA — Nem tetszel nekem.

LEPPO — Neki szólok, nem neked.

ZERLINA - Ne ébreszd fel.

LEPPO - Én ráérek.

MASETTO — Már nem alszom.

LEPPO — Akkor beszélhetünk öt percet.

ZERLINA — De ki ez egyáltalán?

MASETTO — Menj, Zerlina, szedj virágot éjszakára.

ZERLINA - Csak aztán ne a fogda előtt kelljen sírnom.

(Nico - Elvira)

NICO — Komoly emberrel áll szemben.

ELVIRA — így van.

NICO - Nos, szíveskedjék visszaemlékezni, van-e üzenete számomra. ELVIRA — Éppen az ön számára?

NICO — Úgy van, kérem, csak gondolkozzék nyugodtan.

(Masetto és Leppo sétálnak)

MASETTO — Azt se kell tudnom, ki vagy te, mert már nem avatkozom a politikába.

LEPPO - Tudom, mert kihallgattam a csivitelésedet.

MASETTO - Na és?

LEPPO — Na és, gondolod, hogy neked békét hagynak, történjék bármi errefelé? Mellesleg nagyon jól tudod, hogy már megtörtént, nevezetesen a Parancsnokotokkal.

MASETTO - Én nem tudok semmit.

LEPPO — Én meg nem kérdezem.

MASETTO — Mit akarsz tőlem?

LEPPO — Van lelkiismeretem.

MASETTO — Aha, ijesztegetsz vagy figyelmeztetsz.

LEPPO - Tanácsot adok, ne félj semmit, egy bizonyos komoly politikai személyiséghez tartozom, inkognitóban, véletlenül ebben a kisvárosban.

31