Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
MASETTO - És csak úgy? LEPPO — Szeretek segíteni, egyszer talán majd te segítesz nekem. (Don mintegy hirtelen és váratlanul találkozik Zerlinával) DON — Hogy hívják ezt a szépséges itteni virágot? ZERLINA- De melyiket? DON — Ezt ni. Mi a neved? ZERLINA) Zerlina. (Elvira — Nico) ELVIRA — A levél hivatalosnak látszik. NICO — Tudok olvasni. ELVIRA-Tessék. NICO - Miért ilyen későn jött hozzám? ELVIRA - Előbb a férjemmel akartam beszélni. NICO — Előbb a magánügyek? ELVI RA - Nem tudom, mi van abban a levélben. NICO - Annál jobb. ELVIRA — Nekem mindegy. (Don - Zerlina, az előbbi folytatátása) DON — Láttam egy rózsaszálat, terád hasonlított. ZERLINA — Miért beszél ilyen furcsán? DON — Nem vagyok idevalósi. ZERLINA - Annyit tudok, hogy pár napja a kávéházban ül a társával a téren.. DON - Ah, mi egy életen át így utazgatunk. ZERLINA - Beutazni a világot, az nagyon érdekes. DON — Pihenni jöttem. ZERLINA — Itt nincs semmi érdekes. DON - Te ne panaszkodj, te borzasztóan szerelmes vagy. ZERLINA - De én nem ismerem magát. Mit nevet...? DON — Mert olyan pompásan nézel ki. És mikor lesz a kézfogó? ZERLINA — Mit gondol, mikor? Hogy maga milyen mulatságos! DON — Gondolom, hamarosan, mert láttalak a vőlegényeddel. ZERLINA — És tetszik magának? DON — Egyszerűen mintha szikrák pattognának közöttetek. ZERLINA — Olyan murisakat mond. DON — Szeretnék ilyen boldog lenni. 32
