Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)

1

LEPPO - Igyekezzék ön is.

DON - Jobb ötletem van.

(Don és Leppo a lüktető táncmuzsika irányába sietnek, pillanatnyi megállás nélkül. Szűk utcácskák, sikátorok, passzázsok tűnnek fel egyidejűleg, mintha egyenesen a váratlan, gyors találkozások és cselvetések számára volnának teremtve — a képet mellesleg a különféle hangszerek általános jókedve övezi. Zerlina és Masetto, ifjak csoportja.) MASETTO — A nevem Masetto, jól megy a sorom. Az én Zerlinám a legeslegszebb lány. így vagy úgy, vagy ez vagy az, mindegy nekem, aki jól járja a táncot, mint én, az jó lesz egész éjszakára. És derekasan vezetem az ifjúságot, ez megillet engem az egész környöken, viszont a politikába már rég nem keveredem.

(Don és Leppo figyelik.)

DON - Ah, gyönyörű, pompás, szép fiú vagy, nem? Jól van, ne kiabálj, a körmödre nézünk, pajtás.

(Zerlina és Masetto szorongatják egymást.)

ZERLINA - Masetto, megőrülök érted.

MASETTO - Nem igaz, én teérted.

(Elvira és Nico)

ELVIRA — Nem látta véletlenül a lakóját? Biztosan itt kószál valahol.

NICO — És mit mondjak neki adott esetben?

ELVIRA — Hogy mindenütt keresem, szemen akarom köpni.

NICO - Miért, mi történt?

ELVIRA - Mi történt? Mindnyájan félnek.

NICO — De miért, olyan elegáns úr.

ELVIRA — Ó, nagyon elegáns, de még milyen elegáns.

NICO - De most mulatság van, az emberek álöltözetet viselnek.

ELVI RA - Honnan tudod, hogy ő álöltözetben van?

NICO — Mert szeret szórakozni.

ELVIRA — Vigyázz, lehet, hogy a szárnysegédje ruhájába bújt.

NICO — Ő tiszt?

ELVIRA - Miért kérded?

NICO - Ezt mondta?

ELVIRA - Talán képzelődöm.

NICO — Rosszul hallasz netán?

30