Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
ELVIRA — Szégyenkezel miattuk? DON — El se tudom mondani. ELVIRA — De szégyenkezel, tehát még remélhetek. DON - Kétlem. Például gyakran megszorongatok egy nem éppen ifjú keblet, az utcán, a kikötőben, és provokatív politikai kérdést teszek fel. ELVIRA - Borzasztó. DON — Tanulmányozom az ismert női mozdulatokat és pontosan tudom, milyen a hangulat. Titkos jelentéseim, amelyeket odafenn elolvasnak, megmenthetik a várost a megtorlástól, vagy ellenkezőleg, folytatni kell a bombázást. És így tovább, ennél rosszabb dolgok is. ELVIRA - Ah, ah, ez szörnyű lehet neked, szegénykém, hisz a világ életedben szeretted a nőket. Tudom én, azt akartad, hogy elhagyjalak, mert úgy érzed, méltatlan vagy a boldogságra. DON - Nem vetsz meg? ELVIRA-Csodálkozol? DON — Ez gyanús. ELVI RA — Szomorú vagy? DON — Félek tőled és szégyenkezem miattad. ELVIRA - Engem ez nem zavar. DON - De én egy nagyon speciális specialista vagyok. ELVIRA - Biztosan jót akarsz, ő, egész biztos. DON — A végén még meg akarsz menteni! ELVIRA-Végre rájöttél! DON - Gyorsan bérelj egy szobát a kerti szárnyban. ELVIRA - Inkább szökjünk el együtt. DON — Jól van, várj meg. (Elvira el, Leppo jön, Don elneveti magát) DON - Hallgatóztál? LEPPO - Igen, nagyjából. DON — Akkor figyelj, tisztiszolga. Helyettesítened kell engem. Kövess el egy kis bűnt az urad helyett, elvégre mind különb ember vagy, egyre több az esélyed a mennybejutásra, rajtam meg tényleg könnyítenél. Mellesleg, tetszik neked Elvira? Tetszik, na, valid be. LEPPO - Szegény asszony. DON — Bolond vagy, ez egy elegáns hölgy. 27
