Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
LEPPO - És biztos nagyon jó. DON — No, no, hohó... LEPPO - De én nem arra gondolok, amire ön. DON — Én viszont nem haragszom. LEPPO — sajnálom őt, olyan elegáns. DON - Hát vidítsd fel. Csodálkozol? Nem tetszik? Vagy úgy találod, Ízléstelen vagyok? No, tovább, őszintén. LEPPO — Önnél sose lehet tudni. DON — De most megparancsolom, hogy beszélj emberi hangon. LEPPO — Hogyan tehetném, hogy ne tiszteljem? DON — Nincs kedved kipróbálni? LEPPO - Mit képzel? DON - Vedd a köpenyemet és próbálj meg utánozni. Ne feledd, nincsenek szerelmi titkaim, igyekezz, pótold együgyű konoksággal a kultúrát, amit a természet megtagadott tőled, nehogy idő előtt felismerjen és megbánja szegény, látod, jót akarok neki, és ha neked jobb úgy, ha én is kedvemet töltöm valahogy, kérlek, a szobacicus megteszi. Csak sétálj egyet a kertben. Mutasd, hogyan. Nem így. Én így járok. Miért lábujjhegyen? Képzeld el: tíz centit nőttél. Még egyszer. Mindjárt rájössz, minek ez az egész. És dudorássz hozzá. No, elboldogulsz valahogy? Nem egyszer, nem is kétszer akartál a helyembe kerülni. Itt az alkalom. Bizonyítsd be, hogy semmivel se vagy rosszabb. Különben is így kell lennie. Ő tetszik neked, én meg egyáltalán nem szeretem. Elbújok a rózsabokor mögé. Én beszélek, te indíts. (A panzió kertje. Szerelmi jelenet. Elvira és a Dont utánzó L eppo — közelednek, egymáséi lesznek.) DON— (közösülő hangon) Elvirahahaha. ELVIRA - (felhevülve) Óóóóó... (Don előugrik. Don és Elvira felkiáltanak) Ah, hát így? — Ah, hát így? Árulás — Aljasság — Megbánod még - Megemlegeted -DON - Én jóindulattal figyelmeztettelek, magadnak köszönd. Nem marad más hátra, mint hogy eredj a pokolba! ELVIRA — Rátok száll, rátok száll az undok bűn! 28
