Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
I Együtt az egészet megpirítom. Bort öntök aztán rá, forró vizet. Hámozott paradicsomszeletek. Van egy órám, ölelem a babám. Végül só, bors és labodaillat. DON — Ez igen, primitív alak vagy, látnivaló, hogy a szolgálatra semmi gondod. LEPPO — Szolgálok én teljes szívvel. Nagyon hálás vagyok. Megismertem a világ egy darabját a kalandokkal együtt. DON - És akkor az egyik hegycsúcson csücsülnél egy életen át! És csodálkozol, hogy egyik vasárnap miért sikeredett a mártás genovaira és nem bolognaira, mint évek óta mindig. És elgondolkozol, milyen különbözőek az emberek. Egyikük a gorgonzolát kedveli, másikuk a morazellát. LEPPO - Mert ez az igazság. DON - De mennyi szemrevaló, kívánnivaló, integető fehérnép! Nem kerül pénzbe, fodrász se kell, mért futnál utánuk. Nem kell hozzá demokrácia, civilizáció. Csak a mi fekete erőnk, különleges megbízatásunk. Ah, megbízott, a te túlerőd ifjú ragyogása, Hűvös tekinteted édes rabságot ígér. LEPPO - Hanem azért örömest visszamennék a falumba. Havonta egyszer mozit néznék a fészerben. A gyerekekkel integetnék a mi hatalmas repülőgépeinknek. DON - Te ezt a fekete hatalmat szolgálod és a mennybe akarsz jutni! De előbb össze akarsz hozni egy házat meg egy szőlőt. LEPPO — Egyszer megvédtem egy gyereket, egyszer meg egy lovat a bajtól. Figyelmeztettem két kollégámat a letartóztatás előtt, egy atyafit nem találtam el, hogy megmenekülhessen, és sorra megbánom bűneimet. DON - Nekem ne mesélj, mert én tulajdonképpen filozófus vagyok. LEPPO — Csak ne dühöngjön már olyan mérhetetlenüi. DON — Az attól függ, vidám lesz-e a mulatság. Állítólag ott lesz a legszebb pár, Mondj valamit róluk. LEPPO - A legény az itteni ifjúság vezére. DON - Milyen értelemben? 21
