Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
DON — Akkor majd később viszek pár szál virágot a sírjára. ANNA - Ön nyilván sokat tud az apámról. Hallotta a parancsait, a hegyekben vagy a nyílt tengeren. Kérem, egyszer majd mondjon el mindent Hisz ön talpig úriember. (Don és Leppo újra a panzióban) DON — Na, látod, szamár, fülig belém szeretett. LEPPO - Nevezhet engem akárminek, ha ez önt megnyugtatja. DON - Kedves tisztiszolgám, te túlzásba viszed, alaposan eltúlzod. Egyfolytában reszketsz, nem bírod idegekkel, bizsereg a lelkiismereted. Valid be, hogy állami bérgyilkos vagy és punktum. Nem? Aha, nekem kellene beváltanom szerinted. LEPPO - Ah, de hát ez nem igaz. DON - Hanem igazad volt, változtassunk a stíluson. Hisz magam is érzem, mennyire vágyom a táncra, muzsikára, én, mint zenerajongó, szolgálati szabadságon, te meg mint dalnok kísérőm, lehet, hogy együtt fogunk fellépni. LEPPO - Minek mutatkozzunk együtt? DON - Nos, elvégre személyesen intéztem el, hogy gyanún felül álljunk, nem hallottad, hát nem mulatságos? LEPPO — Nem való ez már nekem. DON — Dehogynem való, még mennyire, hogy való, egyszerűen csak meg kell fiatalodnod és fel kell frissülnöd, de léhán és fájdalommentesen. LEPPO - Nem nekem találták ki ezt. DON — Hogy nem neked, ugyan kinek hát? LEPPO — Nem, nem tartok önnel. DON — Ó, te, azt akarod, hogy miattad megint és folyton csak a Parancsnok hullájával bíbelődjem? Megparancsolom, vasald ki a legjobb ruhámat, a cipőm pedig úgy ragyogjon, hogy utána megborotválhass a fényében, de a legcsekélyebb karcolás nélkül. (Leppo éneket, Don lubickol) LEPPO — Olajat melegítek a tűznél. Ujjam közt fokhagymát morzsolgatok. Várom, míg fényes lesz, felvagdosom. Hagyma meg oldalas, bazsalikom. Míg a hagyma színe nem változik. 20
