Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MIREA/ DUFY MI REA DUFY MI REA DUFY MI REA DUFY MIREA DUFY MIREA nagy folyo9Óablakon, persze mikor genki gem látta, 9 ugyanott ment el... S valahogy félve, gzinte két9égbee9etten 9zerettük egymá9t, részemről egyre több kétséggel és lelkiismeret-furdalá99al... /Megjelenik Dufy 9 az ölébe ül/ Miért bÚ9ul az én hercegem? Az én nagylelkű, nemes szívű hercegem?... Te, Silica, tudod mit vettem észre? Valami baj van? Nem, valami új érzést. Kezdek félni. Soha nem féltem senkitől, 9 most azon kapom magam, hogy félek. És erre mondod, hogy nem baj? Erre. Inkább izgalmas. /Magának ég a közönségnek/ Megértette. Ugyanúgy féltem én is. De nyugalmat színleltem, 9 megkérdeztem: Boscutól félsz?... Vagy attól, hogy felbontják a szerződésedet? Bolond vagy. Tőled félek. /Elkomorul/ Attól a naptól, amikor majd nem leszünk együtt. Mert előre érzem, hogy így lesz. Elárvul a tó tükre... /Szenvedélyesen megcsókolja/ /Mint az előbb/ Én a bonyodalmaktól féltem. Ettől az órától, elvtársak, mikor számot kell adnom... Becsületes embernek tartom magam. S amit éreztem, az sem tunt becstelennek. "Az élet az, ami átsuhan rajtunk", mondta, ő, rajtam meg mióta az eszemet tudom a legédesebb érzések suhantak át. Mégi9, olykor próbáltam magyarázni neki: természetes, hogy egyszer el kell válnunk.. Nem! /Kis szünet/ De igen, és akkor úgyi9 meghalok. Dehogy halsz, Dufy. Élned kell, tanulnod, fejlődnöd, hogy primabalerina légy. 52
