Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)

/MIREA/ DUFY hangja MI REA DUFY hangja MIREA DUFY hangja MIREA DUFY hangja MIREA DUFY hangja MIREA DUFY hangja MIREA Aztán eljöttem. Levert voltam. S akkor jött Dufy... Könnyű kis ballonban volt. S harisnya nélkül, pedig már jól benne jártunk az Ő9zben. Ő is a kórházból jött: vacogva lépett ki az utcára, épp mikor nyitottam a kocsit. Megsaj­náltam, elvtársak. Higgyék el, megsajnáltam. Úgy tűnt,könnyes a szeme. Ki tudja, kije be­teg, ha nem éppen ő maga, gondoltam, Ó9... intettem,.hogy szálljon be. Beszállt. Akkor láttam, hogy tényleg sír. Megpróbált mosolyog­ni. "Buta vagyok - mondta. - Minek kell az egereket itatnom?" Először nem értettem. Mi­féle egereket? Csak nincs a kórházban egér? Erre aztán nevetett s csak nézett rám. A fogai mintha... de mindegy, nem akarok eltérni a tárgytól. Kérdeztem, miért öltözött olyan lengén, kisasszony? "Én lengén? Ballon, ruha, kombiné; mit akar még? Harisnyát, mondtam. Hideg van, miért nem vett harisnyát? Mert hattyú vagyok. Micsoda? Hattyú. Nem tudja, hogy a hattyúk nem visel­nek harisnyát? Azt hittem, vagánykodik. Bekapcsoltam a fű­tést. Dó, mondtam, hattyú, s ha tüdőgyulla­dást kap? Na és? Na és, belepusztulhat? Mindenképpen meghalok. Mégpedig hamarosan. Ez megdöbbentett. Miből gondolja? Megállapí­tottak valamit... Nem. Elhatároztam. Hogyhogy? Huszonötévesen a legjobb. Mielőtt töltött liba lesz a hattyúból. Dehát egy huszonötéves ember teljében van a .. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom