Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MARTA/ MI REA valósítottunk volna meg annyi mindent* Megyek hozom a teát, ée nyugodtan kielemezzük a hely zetet. Mostál kezet? /Kimegy/ Sok mindent megvalósítottunk, ez tény- de Tit és a hozzá hasonlók egyre igényesebbek. Felhánytorgatják a hibákat, hiányosságokat, a felszámolásukért viszont nem tesznek semmit. S elvárják, hogy az ilyen tevékeny, fáradhatatlan emberek, mint Marta... /Kintről szélzúgás/ Istenem, hol lehet most? Hol lehet? Megfázik, meg fog fagyni... /Fejcsóválva kimegy; Hallatszik, hogy becsuk egy ablakot; visszajön, leül a fotelbe/ Marta hozta a teát meg egy ki9 ropit, s hozzákezdtünk az elemzés hez. Édességet nem kaptam, mert az hizlal, de Marta mostanában almaecetet é9 mézet tesz a teámba, egy amerikai lap receptje szerint; ennyi kozmopolitizmu9tól még ő sem riad vi9z- 9za. Mélyrehatóan, alaposan kielemezte a Tit ügyet, azután éjszaka rosszul lett. Telefonáltam az orvosnak. Reggelre benn volt a kórházban . Minden héten kétszer meglátogatom. Ma is látogatási nap volt, de ma... Nem, nem mertem elmenni. /Kis szünet/ Nem hiszek az eleve elrendelt9égben. Egyfajta sor99zerŰ9Óg azonba - vagy mondjuk: véletlen - mégiscsak kell, hogy legyen. Persze nem misztikusan, hanem tudományosan értve. Hogy ami történik az emberrel, annak meg kell történnie. Van ami elkerülhetetlen, vagy ami elkerülhető; a körülményektől függ... De milyen körülményektől, elvtársak? Ne mentem volna el aznap a kórházba? Hiszen nem ok nélkül mentem. Sőt, mondhatom, 9zükségszerűen... Marta nem érezte jól magát, de titkolta. Én vigasztaltam, bátorítottam. Érthető, nem? 18
