Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
5. SZOMSZÉDASSZONY — Szabad? Én vagyok! Képzeld, drágám, mi történt, nagyban varrók, egyszercsak elfogyott a cérnám. (Mutatja az üres varródobozt) Nincs véletlenül egy spulni cérnád elfekvőben? LÁNY-Várjál, megnézem. (Nem nagyon örül a látogatásnak. Hátramegy és egy fiókban keresgél) Nahát, micsoda véletlen. Ugyanaz a szín, mint az anyagé. SZOMSZÉDASSZONY — Á, mindegy milyen színű, csak varrni lehessen vele... LÁNY - (Mosolyog) Ez erős, ezzel varrhatsz. SZOMSZÉDASSZONY - (Meglátja az Ügynököt és összecsapja a kezét) Hát ez meg ki fia borja? ÜGYNÖK — (Ünnepélyesen) Háztartási berendezéseket árulok. SZOMSZÉDASSZONY - (Kiabálva) Egész jó! ÜGYNÖK - Köszönöm. SZOMSZÉDASSZONY - Nincs mit köszöngetni, fiam. így jött össze. Ilyennek születtél és kész. Van, aki szép, van, aki meg... Ne is beszéljünk róla. Becsüld meg magad, fiam, becsüld meg! LÁNY — (Jön vissza) Nem kell visszahoznia. SZOMSZÉDASSZONY - Te egy angyal vagy, drágám. (Indul kifelé) Nem is mondtam, hogy az a múltkori puding milyen jól sikerült. Az uram egész oda volt. El kellett dugnom Juanito elől, mert mind fölfalta volna. (Visszajön és leül) Legközelebb majd hozok neked, kóstolóba. LÁNY - Köszönöm. A pudingot nagyon szeretem. ÜGYNÖK - (Közbevág) Hol főzi a pudingot? SZOMSZÉDASSZONY - A tűzön. ÜGYNÖK - De hol? SZOMSZÉDASSZONY - A tűzön. LÁNY — Ugyanilyen tűzhelye van. SZOMSZÉDASSZONY - Ja,értem már. Na idehallgasson. Beleöntöm a pudingot a lábasba, lefedem és a fedőre ráteszek egy kis parazsat. Ezen múlik az egész, a parázson. Se sokat, se keveset, annyit, amennyit kell. ÜGYNÖK — Lenne az ön számára egy sütőm. 53
