Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Szemle - Markaly Aranka: Forrásközlés a Szapolyai családról
FORRÁSKÖZLÉS A SZAPOLYAI CSALÁDRÓL Neumann Tibor: A Szapolyai család oklevéltára I. Levelek és oklevelek (1458-1526). MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2012, 592. o. A Szapolyaiak a magyarság történelmének meghatározó szereplői voltak a 15. század végén, majd aló. században. A család felemelkedésének és a politikában betöltött szerepének köszönhetően a korszak meghatározó famíliájává vált. A Szapolyaiak történetének ismerete nélkül úgy a Jagellók uralma, mint Mátyás király kora hiányossá válna. Éppen ezért Neumann Tibor munkája mérföldkőnek számít, hiszen nemcsak a kutatói munkát könnyíti meg a történészek számára, hanem le is egyszerűsíti a tényfeltárást mindazoknak, akik a Szapolyai családhoz fűződő szálakat kívánják vizsgálni a továbbiakban. Neumann Tibor történész legfőbb kutatási területei a Jagelló-kor története, a középkori társadalomtörténet és a közép latin forráskiadás. Korábban megírta a Korlátkövi nemesi család történetét, illetve forráskiadványként publikálta Bereg megye hatóságának okleveleit 1299—1526 között. A Szapolyai család oklevéltára, levelek és oklevelek (1458—1526) egy olyan forráskiadvány, amely több forrástípust közöl, nem korlátozódik kizárólag az oklevelek közzétételére. A szerző, ahogyan azt az előszóban is megemlíti két lehetőség közül választhatott a források közlését illetően: egyrészt az 1528-ban Trencsén eleste után széthordott és megsemmisült Szapolyai levéltár korunkra maradt darabjait összegyűjteni és közzé tenni, vagy közölni a ma már könnyen kutatható középkori forrásanyag Szapolyai család tagjai által kibocsátott leveleit és okleveleit. Megjegyzendő, hogy a szerző ez utóbbi lehetőséget választva nem a Szapolyai levéltárba bejövő, hanem az általuk kibocsátott forrásanyagot közli jelen kötetben. A kötet szerkezetileg több részből áll. Az első rész egy Előszó, amely úgy magyar, mint angol nyelven olvasható. Ebben az előszóban olvasha1 Neumann 2012, 11. tunk a Szapolyai család rövid történetéről, majd a közölt források kiválasztási szempontjairól tájékoztat a szerző. Ebben a részben, rögtön az elején meg is jegyzi, hogy a kiadványban közzétett 636 forrást nem szubjektiven válogatta ki, hanem figyelembe vette az iratok személyes jellegét, éppen ezért a kötetből kimaradnak a bírósági iratok. Ezek helyett a következő forrástípusok találhatók meg a nagy terjedelmű munkában: magán vagy hivatali jellegű levelek, a család földesúri hatalma alá tartozó települések részére szóló kiváltságlevelek, gazdasági iratok (pl. az elszámolások, nyugták, kötelezvények), préposti, apáti kinevezések, és végül magánjogi iratok, melyek között familiárisok, egyházi intézmények részére tett magánadományok és végrendeletek1 teszik sokszínűvé Neumann Tibor munkáját. Az előszó következő része a kiadás elveit taglalja. Minden egyes forrás sorszámmal, magyar nyelvű dátummal, magyar nyelvű fejregesztával és apparátussal van ellátva. A regeszta terjedelme eltérő, forrástípustól függő. Az apparátus a forrás anyagára, minőségére és a pecsétre vonatkozóan tartalmaz információkat. A szövegben történt javításokat jegyzet formájában jelzi a szerző, illetve igyekszik megkönnyíteni a szövegek olvasását, ezért nem használ felesleges jeleket, normalizálja a közérthetőséget, kijavítva a nyelvtani hibákat, valamint feloldva a rövidítéseket. Az itt alkalmazott alapelveket a szerző táblázatba foglalja, ezáltal egyszerűbbé teszi az olvasó számára a tájékozódást a források használatakor. Ennek ellenére nem tűnnek el a középkori latin nyelvi sajátosságok, a latin nyelvű forráskiadás szabályainak megfelelően a humanista helyesírást veszi alapul. Az iratokban található személy és településnevek, valamint a vulgáris szavak feloldása a kötet végi SZEMLE I CRONICĂ l REVIEW 319
