Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Szemle - Markaly Aranka: Forrásközlés a Szapolyai családról
Markaly Aranka mutatóban kaptak helyet. Az előszó végén köszönetnyilvánítás olvasható, melyet a szerző a forrás- kiadásban segítő személyekhez intéz. Az előszót követően a rövidítések feloldását teszi közzé a szerző, amely elengedhetetlen egy ilyen jellegű munka esetében, hiszen nemcsak tájékoztató jellegű, mivel leegyszerűsíti a források visszakereshetőségét. A kötet törzsrészét a kiadott források alkotják, ezek kronologikus sorrendben olvashatóak. Az eltérő jellegű forrásoknak köszönhetően különböző információkat szolgáltatnak, eltérő stilisztikával és terjedelemmel. Olvashatunk Corvin János 1496. évi lázadásáról, János vajda másfél évtizedes vajdai kormányzatáról, a familiárisokhoz intézett levelekből képet kaphatunk a családról és az azt körülvevő főúri mindennapokról. A kötet éppen ezért válik érdekessé, hiszen más forráskiadványoktól eltérően, amelyek oklevelek közlésére vállalkoznak és többnyire egy jól bevált séma szerint íródó hivatalos jelleggel bírnak, az itt közöltek sokszínű kordokumentummal - amelyek nagyon sok esetben a személyes információknak köszönhetően szórakoztatóvá válnak — mentalitástörténeti, illetve művelődéstörténeti adatokkal szolgálnak. Neumann Tibor forráskiadványa a fent említett szempontok figyelembe vételével egy új szemléletmódú kiadványt tesz közzé, alkalmazva a szövegközlési szabályokat, ugyanakkor táblázataival, útmutatójával leegyszerűsíti a tájékozódást. A középkori latin nyelvű források közlésére, mint tudjuk már a 19. században születtek szabályozások, majd később az 1920-as években a Magyar Tudományos Akadémia alapelve is letisztul, mely szerint a cél a szöveget tudományos használatra minél alkalmasabbá tegyük, megtartva az eredeti szöveg megfelelő helyesírási és egyéb sajátosságait, melyek az adott forrás korára és írójára jellemzők.2 Azonban a szöveget olvasóbaráttá kell tenni, a rövidítéseket fel kell oldani, használni kell a modern központozást, valamint minden esetben kritikai apparátussal kell ellátni. Mindezek a szabályok érvényesülnek a Neumann Tibor által kiadott munkában is. Az előszó kiváló irányadó a kötet használatához, azonban a Szapolyai családról egy részletes történeti tanulmányt indokoltnak tartok. Talán a kötet egyetlen hiányossága egy mélyreható tanulmány, amely nemcsak a családtörténetet, hanem a kiadott forrásokat is kellett volna elemezze, részletezze. A szerző azon történészek közé tartozik, aki behatóan ismeri ezt a forráscsoportot, és egyben ennek a korszaknak a neves kutatója is. Egy átfogó tanulmánnyal a kutatók és érdeklődők csoportját szintén segítheti, ezáltal nemcsak a kiadott forrásokkal pótolhatta volna az információ hiányt, hanem egy átfogó forráselemzéssel még inkább átláthatóvá vált volna ez a terjedelmes olvasmány. A művet minden olyan kutatónak ajánlom, akit érdekel a Szapolyai család története, illetve mélyrehatóan szeretne foglalkozni ennek a periódusnak a mentalitás, társadalom, művelődéstörténetével, hiszen a közölt források típusa mindebben segítségére lehet az olvasónak és kutatni vágyónak. Markaly Aranka Csíki Székely Múzeum Csíkszereda, Románia E-mail: markalyaranka@csikimuzeum.ro 2 Tringli István, Középkori oklevelek kiadásának problémái, IN Kenyeres István (Ed.), FONS A történeti források kiadásának módszertani kérdései, VII. évi, 2000/1., 17. 320
